Néhány nő hóbortja...?!

Mindenkit informálni kell a szülészeti ellátás lehetőségeiről, és minden nő számára lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott szülészeti ellátásban részesüljön.

Elő kell segíteni a szülésznők továbbképzését. A normális lefolyású szülések vezetése az ő feladatuk.

A szülés utáni közvetlen mellretételt és szoptatást előnyben kell részesíteni, beleértve azt is, hogy ez a szülés után a szülőszobában történjék.

Nem indokolt, hogy előzetes császármetszést feltétlenül következő császármetszésnek kell követnie. Előzetes császármetszés után, ha sürgős műtéti beavatkozásra lehetőség van, a spontán szülést kell előnyben részesíteni.

Nem indokolt a szülés előtt a fanszőrzetet leborotválni és beöntést adni. Szülés alatt a szülőnőt nem szükséges kőmetsző helyzetbe hozni. Előnyben kell részesíteni a vajúdás alatti sétálást, és lehetővé tenni minden szülőnő számára, hogy a szülés alatti helyzetet ő maga választhassa meg.

Ízelítő abból, amit ma Magyarországon a tudatos szülésre készülő várandósok szeretnének elérni. És gyakran kapnak olyan választ, melynek az üzenete megegyezik a bejegyzés címével. Holott ezek a WHO ajánlásai, 1985-ből. Mi az, ami ebből hazánk bármelyik kórházában minden további nélkül, magától értetődően teljesül…? Ami nem, az vajon miért nem?
Higgyétek el, nemcsak az egészségügyi személyzeten múlik…

(A WHO ajánlás teljes szövege például itt olvasható.)

Dúlaférjek, dúlagyerekek

Dúlának lenni, de tulajdonképpen bármiféle segítő foglalkozást űzni hivatás, mely gyakran tervezhetetlen életet jelent. Elég egy telefonhívás, melyben egy elkeseredett édesanya kér tanácsot, hogyan nyugtassa meg síró kisbabáját, vagy megindul egy szülés, amit hetekkel későbbre vártunk, és már le is késtük a barátnőnkkel megbeszélt találkozót, vagy ugrott a családi kirándulás. Férjként, gyerekként őrült nehéz lehet ezzel együtt élni, és anyaként is igencsak frusztráló érzés.

Mit tehetünk?

Igyekezzünk határokat szabni. Hacsak nincs a terminusa közelében járó édesanya, aki bármikor szülhet, egy-egy családi program erejéig iktassuk ki életünkből a telefont és a számítógépet.

Ha úgy érezzük, számunkra vállalhatatlan, hogy a karácsonyi ünneplés, vagy a rég várt nyaralás fél napot csússzon, netán meghiúsuljon, erre az időszakra eleve ne vállaljunk szüléskísérést. Ajánljunk magunk helyett olyan dúlát, aki számára ez nem jelent problémát.

Jó megoldás lehet, ha összedolgozunk egy dúlatársunkkal, így a minket felkérő szülőpár akkor sem marad támogatás nélkül, ha betegség, vagy egyéb körülmény miatt nem lehetünk jelen a szülésnél. A tartalék dúla létének puszta ténye is sok stressztől óvhat meg minden érintettet.

Végül: elengedhetetlen, hogy egy segítő önmagával is „jól legyen”. Ehhez pedig bizony fontos a harmonikus családi élet. Szánjunk időt, figyelmet, energiát ennek fenntartására, és becsüljük azokat, akik biztos hátteret teremtenek munkánkhoz!

Mire "szerződik" a dúla?

A köztudatban a dúlai hivatás egyértelműen a szüléshez, sőt, elsősorban az otthonszüléshez kötődik.
Tény, hogy a dúla a szülés KÖRÜLI segítő, az is tény, hogy Magyarországon eleinte csak intézményen kívüli szülésekhez vették igénybe dúlák segítségét, mára azonban a helyzet jelentősen megváltozott. Képződnek kimondottan „otthonszülős”, illetve „kórházi” dúlák, és előfordulnak átfedések is a két csoport között.
Otthonszülések egy részénél bevett gyakorlat, hogy az édesanya a bábát választja meg, és vele épít ki bizalmi kapcsolatot, majd a szüléshez az éppen mozgósítható dúla kíséri el őt. Kórházi szülések esetén ez természetesen másképp zajlik. A MODULE dúlái, akik nagyrészt intézményi szüléseket kísérnek, a szülés előtt, és után is kapcsolatban vannak a szülőpárral, támogatva őket a felkészülésben, illetve a gyermekágyas időszakban is. Hogy ez a személyre szabott törődés miben nyilvánul meg, az az adott dúla felkészültségétől, illetve a segítségét igénybe vevők elvárásaitól függ: lehet szó légzéstechnikák, vajúdási pozíciók elsajátításától kezdve korábbi traumák, ezekhez kapcsolódó félelmek feldolgozásán, oldásán át a szoptatási tanácsadásig, az újszülött gondozásában való segítségnyújtásig rengeteg mindenről.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a dúlai hivatás hazai viszonyok közt jóval inkább ez utóbbi tevékenységekről szól, mint szülések kíséréséről, hiszen sok intézményben nehézségekkel szembesül az a várandós, aki dúla támogatásával kíván életet adni gyermekének. Azt látjuk, hogy napjainkban jellemzően inkább a második-harmadik gyermeküket várók azok, akik fel merik vállalni az egészségügyi személyzettel szembeni (esetleges) konfrontációt, tehát ők azok, akik korábbi tapasztalataik fényében tudják már, hogy milyen szülést szeretnének, vagy legalábbis abban biztosak, milyet nem, és ennek érdekében lépéseket is tesznek.
Akárhogy is, a dúla a születendő család támogatására „szerződik”, és lehetősége szerint abban támogatja őket, amiben ők éppen vannak, amiben segítséget kérnek. Gyakori az, hogy a vajúdás támogatása, a szülés kísérése nincs a feladatok közt, sajnálatos módon.

Dúla másként

Azt szoktuk mondani, hogy a dúla főként a jelenlétével segít.
Egy kísérlet szerint a szülés kimenetelét már az is pozitív irányba befolyásolja (kevesebb beavatkozás, könnyebb vajúdás, illetve kitolási szak), ha valaki egy függöny mögött ül, és az anyára hangolódik. Nem simogatja, nem masszírozza, nem biztatgatja, nem szolgálja ki, csak épp ott van.

Ma sokszor nem vagyunk ott. Fizikailag.

Ahogy a vásárlás, az olvasás, az ismerkedés, úgy gyakran a dúlai tevékenység egy része is virtuálisan zajlik. Nyilván nem a szüléskísérés persze, bár arra is volt már példa, hogy csak telefonbeszélgetések és sms-ek kapcsoltak össze a szülőpárral, mégis segített a „jelenlét”. De a felkészülés, az egymásra hangolódás, a tanácsadás egyre többször történik interneten keresztül. Elég csak arra gondolnunk, hány virtuális baba-mama klub, hány internetes tanácsadói portál működik… Ezek persze nem pótolhatják a személyes találkozásokat, hiszen egy bizalmi kapcsolat kialakulásához szinte elengedhetetlen, hogy valamelyest megismerjük egymást, de sokkal hatékonyabbá tehetik a kommunikációt a dúla és a leendő szülők közt, és az is gyakori, hogy csak néhány megnyugtató vagy bátorító szóra van szüksége a várandósnak, illetve az újdonsült anyának-apának.

A dúla...

- a szülő nő társa a várandósság időszakában, és - igénye szerint - vele marad a vajúdás és szülés teljes ideje alatt;

- megérti, hogy a várandósság idején megjelenő érzések - akár korábbi tapasztalatok nyomán, akár aktuális események hatására keletkeznek - hatással lehetnek a születő gyermek egészségére és kettejük kapcsolatára a fogantatástól élete végéig;

- tiszteletben tartja a vajúdó nő és családja intimitás iránti igényét;

- képzettsége és tapasztalata alapján felismeri a vajúdás folyamatát a test fiziológiai változásain, az arckifejezésen és a beszéden keresztül;

- ismeri a beszéd jelentőségét a szülés körüli megváltozott tudatállapotban, és képes arra, hogy a szülő nőre hangolódva támaszt és biztonságot nyújtson számára, kerüli az öncélú megszólalást;

- amikor a szülés folyamatának eseményeire reagál, bízik saját megérzéseiben, felkészíti önmagát arra, hogy képes legyen támaszt nyújtani, és elfogadni a történéseket, bármilyenek legyenek is azok;

- a dúlának nem feladata és nem is felelőssége a várandósság, szülés és gyermekágy orvosi szempontból történő figyelemmel kísérése, nem végez vizsgálatokat, nem lát el klinikai feladatokat, nem hoz az anya helyett döntéseket, de segít a döntéshez szükséges információk megszerzésében;

- tudja, hogy a szülés az élet kulcsfontosságú, örömteli eseménye, amely hatással van a nő és gyermeke egész életére;

- felismeri, hogy a tudat, test és lélek egyesülése sokkal pozitívabb szülési tapasztalatot eredményezhet;

- szívét megnyitja az együttérzés felé, és törekszik arra, hogy a különböző kultúrákhoz, közösségekhez tartozó, sajátjától távolabb álló értékrendet követő nők közül egyre többet és többfélét tudjon elfogadni és támogatni;

- felismeri, hogy annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsen saját családjával kapcsolatos felelősségvállalása és azok között, akiket szolgál, kliensei számának határt kell szabnia;

- tudja, hogy szerepe a szülői környezet szociális rendszerének támogatása;

- tudja, hogy az anyatej nyújtja az újszülött számára az optimális táplálékot, és ezért mindenkor a szoptatást támogatja.

(Átvéve a www.module.hu-ról)

Bevezető

Van már egy blogom, amit bő egy éve írok, de mostanra megérett bennem, hogy kell egy másik.
A címe magáért beszél.
Jó pár dolgot tanultam, ennél is többfélét csináltam, egy részét jó pénzért, nagyobb részét önkéntesként. Most a második gyermekemmel vagyok itthon, és egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy nem szeretnék többé "muszájból" dolgozni, inkább olyasmivel foglalkoznék hivatásszerűen, ami jobban is megy, és nagyobb segítség is mások számára. Egyszóval ezentúl a(z egyik) hobbim lesz a(z egyik) foglalkozásom. (És ha minden jól megy, idővel a másik hobbim meg a másik foglalkozásom.)
2003 őszén jelentkeztem egy dúlaképzőre, amikor beláttam, hogy a lányom születése óta eltelt két évben mit sem csillapodott bennem az érdeklődés a szüléstörténetek iránt. 2004-ben lettem dúla - tavaly április óta pedig a MODULE elnökségi tagja, és egyben titkára is.
Bízom benne, hogy ezt a blogot nem egyedül írom majd: a terveim szerint helyet kapnak benne cikkek, publikációk (vagy azok kivonatai), szüléstörténetek, illetve dúlatársaim élményei, gondolatai, valamint az egyesület aktuális programjai is.
Igyekszem úgy szerkeszteni mindezt, hogy várandósok, édesanyák, illetve szülés körüli segítők számára egyaránt hasznos lehessen.