Dúlának lenni, de tulajdonképpen bármiféle segítő foglalkozást űzni hivatás, mely gyakran tervezhetetlen életet jelent. Elég egy telefonhívás, melyben egy elkeseredett édesanya kér tanácsot, hogyan nyugtassa meg síró kisbabáját, vagy megindul egy szülés, amit hetekkel későbbre vártunk, és már le is késtük a barátnőnkkel megbeszélt találkozót, vagy ugrott a családi kirándulás. Férjként, gyerekként őrült nehéz lehet ezzel együtt élni, és anyaként is igencsak frusztráló érzés.
Mit tehetünk?
Igyekezzünk határokat szabni. Hacsak nincs a terminusa közelében járó édesanya, aki bármikor szülhet, egy-egy családi program erejéig iktassuk ki életünkből a telefont és a számítógépet.
Ha úgy érezzük, számunkra vállalhatatlan, hogy a karácsonyi ünneplés, vagy a rég várt nyaralás fél napot csússzon, netán meghiúsuljon, erre az időszakra eleve ne vállaljunk szüléskísérést. Ajánljunk magunk helyett olyan dúlát, aki számára ez nem jelent problémát.
Jó megoldás lehet, ha összedolgozunk egy dúlatársunkkal, így a minket felkérő szülőpár akkor sem marad támogatás nélkül, ha betegség, vagy egyéb körülmény miatt nem lehetünk jelen a szülésnél. A tartalék dúla létének puszta ténye is sok stressztől óvhat meg minden érintettet.
Végül: elengedhetetlen, hogy egy segítő önmagával is „jól legyen”. Ehhez pedig bizony fontos a harmonikus családi élet. Szánjunk időt, figyelmet, energiát ennek fenntartására, és becsüljük azokat, akik biztos hátteret teremtenek munkánkhoz!