Visszatérek

Bő egy év hallgatás után végre eljutottam oda, hogy folytassam ezt a blogot. Az okokról, a közben történtekről is beszámolok majd, de most egy kezdeményezésre hívom fel a figyelmet, mert biztos vagyok benne, hogy az ügy megér egy-két kattintást:

A szülésben-születésben így vagy úgy, de mindenki érdekelt...
Ha Neked se mindegy, hogy hol, hogyan szülsz, szül a lányod/menyed, születik a gyermeked/unokád, ha egyszerre szeretnél biztonságot és szép szülésélményt, kérlek, látogass el az alábbi honlapra, és írd alá a petíciót:

http://www.gopetition.com/online/36784.html


Célunk, hogy ne csak néhány kórházban, és ne csak a valamilyen szempontból kiváltságos/szerencsés anyáknak adasson meg, hogy gyermeküket az eseményhez méltó körülmények között hozzák világra, majd a babájukkal megbonthatatlan egységet alkotva töltsék a szülés utáni órákat, napokat.
Legyen ez elérhető, sőt, magától értetődő, mindenkinek, mindenhol.

Ajánló

Csak itt, csak most, csak Nektek összeszedve egy helyen a latte.hu-n eddig megjelent írásaim (faramuci helyzet, hogy nem az én nevem alatt futnak, de higgyetek nekem)!
Innen az apás szülésről szóló cikkhez juttok, de az interjú végén ott az összes link. Olvassatok, véleményezzetek, esetleg kérdezzetek! Örülnék.

Apák a szülőágynál

Megfigyelés alatt

Három olyan esetről is hallottam az elmúlt egy év során, ahol az anya szülés után jelentős vérveszteséget szenvedett – mindhármuknál műtétre, valamint transzfúzióra volt szükség, és a felépülésük így természetesen nagyon elhúzódott.
A három történet számos ponton eltér, mert volt köztük császármetszés, a méhet érintő rendellenesség, atóniás vérzés, véralvadási probléma, de ami közös bennük: noha el nem kerülhették volna az erős vérzést, a következmények valószínűleg nem lettek volna ennyire súlyosak, ha a szülés/császármetszés utáni 2 órás megfigyelési idő alatt az állapotukat valóban rendszeresen, gondosan ellenőrzik.
Elképzelhetőnek tartom, hogy ezt sok helyütt tapintatból nem teszik ma már, hiszen ez a szülőszobán töltendő 2 óra mára a meghitt családi együttlét első színtere lett az intézmények egy részében. A személyzet leterheltsége szintén szerepet játszhat abban, hogy a vizsgálatokat esetenként nem végzik el, és tény az is, hogy a nők jelentős része nem is sérül emiatt.
Fontos azonban, hogy amennyiben dúlaként a családdal maradunk erre az időszakra is, igyekezzünk annyira „kívül maradni” az eseményeken, hogy észleljük, ha az anya állapota romlani kezd. Árulkodó jel lehet a sápadtság, a fokozódó gyengeség, a szédülés, az emelkedő pulzus, illetve a csökkenő vérnyomás. Ha az anya ilyesmire panaszkodik, vagy ezen tüneteket észleljük rajta, célszerű jelezni ezt a szülésznőnek, illetve az orvosnak.

Dúlaférjek, dúlagyerekek

Dúlának lenni, de tulajdonképpen bármiféle segítő foglalkozást űzni hivatás, mely gyakran tervezhetetlen életet jelent. Elég egy telefonhívás, melyben egy elkeseredett édesanya kér tanácsot, hogyan nyugtassa meg síró kisbabáját, vagy megindul egy szülés, amit hetekkel későbbre vártunk, és már le is késtük a barátnőnkkel megbeszélt találkozót, vagy ugrott a családi kirándulás. Férjként, gyerekként őrült nehéz lehet ezzel együtt élni, és anyaként is igencsak frusztráló érzés.

Mit tehetünk?

Igyekezzünk határokat szabni. Hacsak nincs a terminusa közelében járó édesanya, aki bármikor szülhet, egy-egy családi program erejéig iktassuk ki életünkből a telefont és a számítógépet.

Ha úgy érezzük, számunkra vállalhatatlan, hogy a karácsonyi ünneplés, vagy a rég várt nyaralás fél napot csússzon, netán meghiúsuljon, erre az időszakra eleve ne vállaljunk szüléskísérést. Ajánljunk magunk helyett olyan dúlát, aki számára ez nem jelent problémát.

Jó megoldás lehet, ha összedolgozunk egy dúlatársunkkal, így a minket felkérő szülőpár akkor sem marad támogatás nélkül, ha betegség, vagy egyéb körülmény miatt nem lehetünk jelen a szülésnél. A tartalék dúla létének puszta ténye is sok stressztől óvhat meg minden érintettet.

Végül: elengedhetetlen, hogy egy segítő önmagával is „jól legyen”. Ehhez pedig bizony fontos a harmonikus családi élet. Szánjunk időt, figyelmet, energiát ennek fenntartására, és becsüljük azokat, akik biztos hátteret teremtenek munkánkhoz!