2009. április 15., szerda
More than words...
Olyan csodás, hogy az anyák milyen szelektív hallással bírnak a kitolási szakban! Abban az állapotban valahogy legtöbbjükhöz (mondhatom azt is, legtöbbünkhöz) nem jutnak el az orvos, a szülésznő utasításai még akkor sem, ha kiabálva adják azokat. De egy dúla, vagy egy társ megnyugtató, biztató szavai áthaladnak ezen a sajátos burkon, és erőt adnak azon a ponton is, amikor már úgy tűnik, nincs tovább…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Judit!
VálaszTörlésMilyen jó, hogy egy ilyen blogot is csinálsz!
Engem is kapacitálnak erre sokan, de még nem érzem magamban az elszánást. Addig legalább a tiedet olvashatom!
Jó volt a tegnapi nap, alig várom a következőt!
Kedves Orsi!
VálaszTörlésTöbb helyen is leírtam már (például ennek a blognak az elején is), hogy várom a szerzőtársakat! Én ezt nem sajátként indítottam el, pontosabban abban a reményben kezdtem neki, hogy mások is publikálnak majd itt... Most Téged is bátorítalak erre!
Kedves Judit!
VálaszTörlésHa már ilyen vágyaid vannak, akkor most és ezennel jelentkezem Nálad szerzőtársnak :-) új hónap, új élet :-) ....
Még most húzz belőlem hasznot, amíg hajt a tennivágyás.